Addiktológiai konzultáns győzte meg a barátomat a leszokásról
Ha függőségekről, különösen az alkoholizmusról van szó, akkor sajnos kis hazánk az élharcosok között foglal helyet. Rémisztően sok italfüggő található nálunk, szinte nincs is olyan család, ahol ne lenne vagy ne lett volna már legalább egy. De ismerni is biztos majdnem mindenki ismert legalább egy valakit, akinek gondjai vannak az alkohollal. Ráadásul Magyarországon ez annyira természetes, annyira a mindennapi életünk részévé vált, hogy sokan inkább viccet csinálnak belőle, poénkodnak rajta, semmint hogy komolyan vegyék. Ráadásul aki belecsúszik ebbe az állapotba, az nagyon nehezen ismeri be, hogy baj van, és adott esetben akár segítségre van szüksége. Pedig egy addiktológiai konzultáns rengeteget tud segíteni, akár már abban is, hogy egyáltalán felismerjük és beismerjük a gondot. De sajnos csak azon lehet segíteni, aki hagyja is, hogy segítsenek rajta. Akarata ellenére senkit sem lehet tanácsadóhoz rángatni, sajnos az első lépést magának az alkoholistának kell megtennie.
Egy munkatársam, akivel igen jó barátok is vagyunk, sajnos elindult lefelé a lejtőn, és nem úgy tűnt, hogy működik nála a fék. Egy elég jól menő szoftverfejlesztő cégnél vagyunk programozók, és meg kell vallanom, én személy szerint többet keresek vele, mint amennyit el tudnék költeni. Szóval annak ellenére, hogy sok és nehéz a munkám, köszönöm, remekül elvagyok. A barátom feje fölött viszont alaposan összecsaptak a hullámok, amikor a felesége úgy döntött, hogy egyszer csak kidobja. Távol álljon tőlem, hogy mások magánéletében vájkáljak, de azért ez igen csúnya ügy volt, viszont közel sem szokatlan. Szinte minden héten, hónapban hallani egy ilyet, és a kukába dobott fél utána nem is igen tudja, hogy mihez kezdhetne. A barátom azért volt szerencsésebb helyzetben, mert a keresetéből megengedhette magának, hogy rövid időn belül találjon magának egy albérletet, így nem jutott a hajléktalanok sorsára. Viszont sajnos annyira összetörte a dolog, hogy bánatában a kelleténél jóval többször nézett a pohár fenekére.
Kezdetben még nem voltak problémák, reggelre kialudta magát és be tudott jönni dolgozni, azonban egy év elteltével már jelentkezni kezdtek bizonyos dolgok. A figyelmetlenség, a nemtörődömség, a késések, az aznap reggel lemondott munkanapok, az ápolatlanság – mind egyre inkább azt sejttették, hogy itt bizony segítség kell. De egy addiktológiai konzultáns csak akkor tud bármit is kezdeni az alkoholistával, ha az is akarja, márpedig a barátom sok mindent akart, de azt nem, hogy bárki is vele foglalkozzon. Ez a baj egy depressziós alkoholistával: magába fordul, és mindenki hülye, őt mindenki hagyja békén. Csakhogy amikor a főnökünk meglengette az esetleges kényszernyugdíjazását, akkor kicsit komolyabbra kezdett fordulni a helyzet. Hiszen ha elveszíti a munkáját, akkor tényleg nem marad neki semmi, a lakhatását is elveszíti, számunkra pedig nélkülözhetetlen mind a munkája, mind a személye.
Eközben én önállósítottam magam, és elkezdtem addiktológiai konzultánsokat, szakembereket keresgélni, akik esetleg foglalkozhatnának vele, és annak ellenére, hogy a kezdeti eredmények elég lehangolóak voltak, azért a végleges megoldást szerintem sikerült meglelni. Mindenhol állami kórházakat meg szűk időpontokat, alacsony színvonalú bánásmódot írtak, és sajnos az a helyzet, hogy a Magyar egészségügy egyáltalán nem úgy kezeli az egész alkoholizmus kérdését, mint ahogyan kellene. De több fórumon, kommentekben is találkoztam egy magánklinikával, ahol nagyon magas sikerrátával, rövid idő alatt tudnak csodákat elérni. Nem lehet véletlen, hiszen több, megbízhatónak tűnő addiktológiai konzultáns mellett egy igen komoly addiktológus is részt vesz a munkában, ami azért jelenthet valamit. A kezelési ár ugyan borsos, de azt figyelembe véve, hogy egy hónap alatt rendbe rakják ez embert, és ehhez még mesterséges gyógyszereket meg injekciókat sem használnak, szinte csak terápiát, máris nem tűnik olyan soknak. Ráadásul a felépülteket is utógondozzák, hogy biztos ne legyen visszaesés.
Mire sikerült meggyőzni a kezelés hasznosságáról, addigra kész ötlettel álltam a startnál, hogy hová lenne érdemes vinni. Elküldtem neki az emlegetett klinika webes elérhetőségét, és láss csodát: amint nem arról volt szó, hogy a közegészségügyben kell megrohadnia, ahol leprások meg csövesek között fetrenghet az elvonón, máris több kedve lett a dologhoz. Mint elmondta, a váláskor csomó cuccát eladta, mert már nem volt rá szüksége, így nem kell más sokat hozzátenni, és meg is lesz a kezelés ára. Az addiktológiai konzultáns szerint még abszolút menthető, sőt, érdemes is foglalkozni vele, szóval beiratkozott a következő kurzusra. Ennek több szempontból is örülök: egyrészt megtette az első lépéseket, tehát a felépülés már csak karnyújtásnyira van, másrészt vállalja a kezelést, tehát jó eséllyel visszakapom a régi barátomat. Így egy hónapig nélkülöznünk kell majd a munkáját, de ha ez az ára, akkor legyen.