A logisztikai rendszerek gerince, az állványrendszerek
Biztosan hallottatok már arról, hogy bizonyos cégóriások, amik logisztikai, szállítási nagyhatalmak a világon, elkezdtek átállni automatizált raktári rendszerekre. Sok tízezer négyzetméternyi alapterületű raktárakban immáron alig dolgoznak emberek, programozott rendszer működik, és csak azt látni, hogy gépek egymás közötti szinkronban a nap minden percében, a hét minden napján folyamatosan elosztják a beérkezett árut, illetve kiosztják azokat a helyükről.
Ezen is is látható, hogy az élet minden területén egyre nagyobb teret kap a programozás által megvalósulható automatizált társadalom. Állítólag a következő évtizedekben azzal kell számolni, hogy egyre több, emberek által végzett munkát a gépek fognak átvenni, mert sokkal olcsóbb megoldás lesz egy gépparkot üzemeltetni, mint embereket alkalmazni.
Ám ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, szükség van egy megbízható állványrendszerre, amit virtuálisan is lemodelleznek, így a gépek által megadott koordináták mutatják ,hogy a térben pontosan hova kell vinni azt a raklapot, ami az xy amerikai állam z nevű városába kiszállítandó rendeléseket tartalmazza.
Az ott használatos állványrendszerek az ilyen típusúhoz hasonlítanak a leginkább, csavarok által rögzített, nagy teherbírású rendszerről beszélünk, ami egyébként kül-és beltéren egyaránt használható. Nagy előnye még, hogy átalakítható, így mindig az aktuális helyzethez lehet igazítani az elosztását.
Szerintem azok a raktárak, ahol ilyen rendszer van kiépítve, ezeknél a legkönnyebb megvalósítani az automatizálást, szóval olyan 10 év múlva simán lehet, hogy nálunk is elkezdődik ez a fajta változás. Az ilyen állványrendszereken fa, vagy műanyag raklapokon tárolt termékeket szoktak elhelyezni, ezeknek a méretei általános szabályok szerint érvényesülnek. Pl. a szabvány EURO raklap mérete 120×80 cm, és erre a méretre szokták elhelyezni a szállítani kívánt árut. Emiatt is könnyebb az automatizáció, hiszen nem kell sok száz különböző méretű csomagot beprogramozni a rendszerbe, hanem csupán néhány szabványméret alapján pakolják össze az árukat. Több méret kell,mert természetesen úgyis van olyan termék, szállítani kívánt dolog, ami nem felel meg ennek a 80×120-as méretnek, így van nagyobb raklapméret szabvány is.
A világ bármelyik pontján ha elmegyünk egy raktárba, akkor ezek alapján a szabályok alapján létrehozott raktárt fogunk találni. Mintha minden raktár egy ember lenne: kívülről kicsit más, más a története, de ugyanúgy mindegyikük ember, mindenkinek van gerince. Ez a gerinc ebben az esetben az állványrendszer. Kíváncsi vagyok mennyi év kellett ahhoz, hogy ilyen szépen elterjedjen a világon ez a szabvány méret. Persze lehet, hogy kontinensenként eltérő részletek vannak, de már az is nagy szó, hogy egy adott kontinensen ugyanazt a szabványt használják, ami kétség kívül nagyon megkönnyíti a létezést. Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha a telefontöltőnk csatlakozója, amit használunk, az csak Budapesten lenne szabvány. Amint elhagynánk a várost, már másik típusú csatlakozót használnának, mondjuk Székesfehérváron megint egy különbözőt, minden város és megye a saját igénye szerint használná a legkülönfélébb csatlakozókat. Ugye, hogy nagyon ostoba és túlbonyolított dolog lenne? Ezért is vezették be az ilyen szabványméreteket. Kíváncsi lennék arra, hogy amikor kitalálták, vajon gondolt valaki arra, hogy lehet ez sok évtized múlva a gépek révén megvalósuló automatizálást is elő fogja segíteni? Ezt talán már sosem tudhatjuk meg.