A legjobb ötleteimet, egy siófoki nyaralásnak köszönhetem
Remélem, nem fogtok kinevetni, amikor azt mondom nektek, hogy az informatikus élete sok szempontból nagyon hasonlít egy művészéhez. Ahogy egy költő, egy festő, vagy egy zenész is igyekszik megteremteni a maga számára azt a környezetet, melyben a legihletettebb módon tud alkotni, ugyanez igaz ránk, programozó informatikusokra is. Én például most éppen egy számítógépes játékon dolgozom egy kisméretű csapat tagjaként, melyet három barátommal alapítottam. A játék – mely egy valósidejű stratágia, úgy nevezett RTS (real time strategy) lesz -, terveink szerint egy alternatív történelmi univerzumban fog játszódni, méghozzá a hidegháború idején. A történet szerint a szovjetek olyan magas szintre emelték a génmutációt, hogy az állatok és az emberek legjobb tulajdonságait keresztezni tudják. Az így kifejlesztett szuperkatonákat pedig már a vietnámi háború során is tesztüzembe állítják, így az amerikaiakat irányítva a mi feladatunk lesz legyőzni őket, és visszaterelni a történelmet a megszokott medrébe.
A vállalás, mint talán ti is érzitek, igencsak monumentális, és bizony nem kevés energiába, ötletbe, áldozatba telik tőlünk az, hogy ezt az igencsak ígéretes projektet minden nap karban tartsuk, majd továbbgondoljuk. És ha már itt tartunk, sajnos el kell árulnom nektek, kedves blog olvasók, hogy nem olyan régen eljött az a pont, amikor az én mentális állapotom is csődközeli helyzetbe került. Egyszerűen nem volt már új ötletem, teljesen belecsavarodtam, nem tudtam külső szemmel ránézni a munkára, hogy valami frissességet behozzak a folyamatba – úgy éreztem, képtelen vagyok a megújulásra. Nos, ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, kell nekem néhány nap egyedüllét egy igazán nyugalmas helyen ahhoz, hogy visszanyerjem elveszett energiáimat. Hosszas keresés és utánanézés után végül egy balatoni szállás lett a befutó, egészen pontosan Siófokon. És milyen jól döntöttem, te jó ég! Ahogy megérkeztem, azonnal éreztem, hogy számomra ez valóban a nyugalom szigete lesz. Stílusos épület, gyönyörű kert, gondosan ápolt környezet… azonnal tudtam, hogy jó helyen járok. A Balaton parton napozva aztán – pedig esküszöm, nem szerettem volna gondolkodni ezen – olyan ötletek jutottak eszembe a programozással kapcsolatban, amikre álmomban nem gondoltam volna! Tudjátok, hogy van ez, amikor megszáll az ihlet – egyszerűen nincs menekvés:) Három óra napfürdőzés után pedig felszaladtam a szobámba (ami egyébként egészen csodálatos, hogy milyen ízlésesen volt berendezve!), előkaptam gyorsan a laptopomat, és megírtam a kívánt programkódot. Miután pedig elégedetten konstatáltam, hogy ötletem tökéletesen működik, a világ legnagyobb nyugalmával vetettem bele magam a siófoki estébe, bebarangolva a Petőfi-sétányt, majd egy remek vacsorát elfogyasztva a part közelében.
A következő nap még körbejártam Siófokot, majd felfrissülve, új emberként tértem vissza a jó öreg Budapestre, ahol ismét vártak engem a mindennapok kihívásai. Most már azonban, hála ennek a pazar siófoki nyaralásnak már úgy éreztem, nem kell félnem semmitől, nagyon inspiráló volt ez a hétvége. A programozó kollégáim is csak ámultak, bámultak, hogy milyen fiatalosan és energiától telve érkeztem vissza hozzájuk. Innentől kezdve pedig nincs megállás: ha minden jól alakul (és miért ne alakulna jól?), jövő tavasszal érkezik a játék, mely teljesen felforgatja az indie játékok eddigi világát. Remélem, már ti is alig várjátok, hogy irányítsátok a tettrekész amerikai legénységet a vérfagyasztó és halálos vietnámi dzsungelekben…