Egy Swarovski ékszereket forgalmazó webáruházzal kerültem a mély vízbe
Régóta kerülgettem a forró kását ha úgy nézzük, tekintve, hogy informatikai alapokkal remekül álló családból származom, sőt konkrétan apám ebből keresi a betevőt mind a mai napig. Engem épp ezért mindig úgy kezeltek a tisztelt kor-és sortársaim, mint valakit, akinek kötelezően, egyfajta veleszületett képessége, hogy ezt a tudást magában hordozza. Én mindezt igyekeztem a lehető legkonkrétabb és határozottabb gesztusokkal, szavakkal és tettekkel elutasítani, tudniillik mindig is gyűlöltem a beskatulyázást. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy egy ilyen szaküzletben kötöttem ki én is, csak előbb el kellett végeznem egy egyetemet, hogy ne eladó, hanem programozói körben tudjak elhelyezkedni, ezzel jelentős anyagi források csapját megnyitva önmagam számára. Az egyik legfontosabb szempont e mellett természetesen a családi biznisz továbbvitele és annak éltetése volt. Ha már ebben nőttem fel úgy gondoltam értelme volna kamatoztatni mindezt. Az meg persze szintén nem elhanyagolandó szempont, hogy manapság az egyik legkeresettebb szakma a programozói és egyéb informatikai körökből gyökerező ágazat, így ha az ember biztosa, jó munkahelyet szeretne magának érdemes ebbe az irányba helyeznie a tőkesúlyt.
Nekem mondjuk mindez egy viszonylag hosszú, nehézkes időszak után jött végül össze. Mármint nem a képességeimmel volt a baj, inkább az akarattal. Nem tudtam annyit ülni sosem egy helyben, amennyi idő egy jó programozó sajátja, így ez eleve nehézzé tette a döntés meghozatalát. Az meg pláne, hogy hallottam történeteket arról, hogy mennyire nem könnyű elvégezni egy ilyen egyetemet és mondanom sem kell ez is erős gondolkozásra késztetett, biztos kell ez nekem? Végül aztán győzött a nyers szükség, hiszen ahogy múlt az idő egyre égetőbbé vált, hogy ténylegesen kezdjek magammal valamit. Így kerültem egy fővárosi egyetem informatika karára, ahol aztán gyorsan el is végeztem az ottani képzést, ezzel biztosítva magamnak a jövőt. Idővel aztán eljutottam a nehezebb szakmai kihívásokig, kerestek ugyan sok helyről, de eleinte szerettem volna a családi cégben segédkezni. Idővel aztán rá kellett, hogy jöjjek, ez sajnos nem fog menni, tekintve, hogy nem volt miben kamatoztatni igazán a tudásomat, ráadásul a megkeresett pénz sem volt éppen összhangban a végzettségem által valósnak vélt mennyiséggel. Így aztán kénytelen kelletlen búcsút kellett intsek apám cégének és átigazoltam egy nagy multihoz, akik weblapok üzemeltetésével és karbantartásával foglalkoznak. Így kaptam meg életem első komoly megrendelését: egy Swarovski ékszereket forgalamzó webáruház elkészítését. Kicsit izgultam, mert nem volt éppen egyszerű a dolog. Mármint egy webáruház összerakása elég bonyolult feladat, amit azonban a megrendelő nem igazán vesz figyelembe a munka behajtásakor. Így aztán rá kellett feküdnöm a témára, néha-néha bizony visszakívánkozva a régi idilli munkahelyemre, ahol fele ennyiért, de legalább infarktusok nélkül végeztem a dolgomat. Szerencsére sikerült időre elkészülnöm az egésszel és ha már ott voltam persze átgondoltam a jövőmet. Mint már említettem annyira sosem voltam elkötelezett az informatika iránt, hogy feltétlenül ebben a közegben mozogva képzeljem el a jövőmet. Aztán persze győzött a józan ész, ami azt mondta: ezt a munkát nem engedhetem ki a kezeimből. Muszáj menjek előre ha már belevágtam é a nehezén túl vagyok. Az ezután következő megrendelések meg is erősítettek ebben a hitemben, ráadásul ahogy az lenni szokott szépen bele is szoktam a helyzetbe és a feladatba. Többé már nem okozott gondot egy ilyen jellegű munka elkészítése és hamarosan egy új nagyobb szabású projekt is rám lesz bízva, amit személy szerint már alig várok! Addig is élvezem a nyugalmasabb időszakot és igyekszem a legjobbamat nyújtani az újabb nagy hajtás előtt. Kezdem megszokni és határozottan élvezni a nyomást! Ha esetleg érdekel egy másik munkavállalással kapcsolatos történet klikkelj rá erre a cikkünkre is!