Családi vállalkozás generációváltás esetén sem biztos, hogy meginog
Van az úgy, hogy a gyermek ugyanazzal akar foglalkozni, mint amivel a szülője, de a legtöbbször ez nem így történik. Viszonylag ritkák az olyan esetek, amikor valaki már kiskorától arra készül, hogy egy nap majd átveszi a családi bizniszt, nem úgy, mint régen. Eltűnő félben vannak az olyan vállalkozások, ahol több generáció óta ugyanazt művelik nagyszülők, szülők, gyermekek, pedig régen pont az ellenkezője volt igaz. Az volt a feltűnő, ha valaki elhagyta az előtte már kitaposott utat, és újba kezdett. Manapság azonban ha a családi vállalkozás generációváltás előtt áll, az rendszerint több problémát szül, mint amennyi örömöt.
Egy közeli, gyerekkori barátommal is hasonló a helyzet, hiszen annak ellenére, hogy ő programozást tanult, az apja nyakasan ragaszkodott ahhoz, hogy idővel átvegye a könyvelői iroda vezetését, amit még a nagyapja alapított. Közel 70 évnyi történelem, ügyfélkör és gond járt volna ezzel, érthető hát, hogy egy kicsit megijedt a gondolatától, pláne, hogy egyáltalán nem is értett hozzá. De az apja meggyőzhetetlen maradt, kitartott amellett, hogy a családi vállalkozásnak tovább kell mennie. Azt még véletlenül se vette figyelembe, hogy a barátomnak egy húga is van, aki viszont szívesen vállalta volna, de ez szóba se került valamiért. Mindenesetre a barátom sokat panaszkodott nekem emiatt, én pedig úgy éreztem, tehetetlen vagyok.
Mit ad az ég, a cégnél ahol dolgozom, szintén generációváltásra került a sor, és meglepően simán ment a dolog. Úgy tudtam, hogy az idős főnöknek és a fiának voltak nézeteltérései az üggyel kapcsolatban, de hallottam valamit, hogy egy végtelenül profi cég elsimította az ügyet, és így tető alá lehetett hozni. Rendben, ez egy nagy vállalat, nem egy családi vállalkozás generációváltás, itt jóval nagyobb volt a tét, de nem hinném, hogy ez a bizonyos közbenjáró társaság csak nagykutyákat vállalna. Mikor már pár hete megtörtént a székátadás és kicsit csillapodtak a kedélyek, akkor összeszedtem a bátorságomat, és bementem az új főnök irodájába megkérdezni, hogy kik voltak a közvetítők.
Szerencsére a régi tulajdonos fia gyakran megfordult itt, jó ideje már ő is részt vett az irányításban, így ismert mindenkit. Nagyon közvetlenül és segítőkészen meghallgatta a gondomat, és jó szívvel ajánlotta azt a céget, amelyik az ő ügyüket is elrendezte, meg is adta az elérhetőségeiket, hátha az én barátom dolgán is lendíteni tudnak egyet. Hálásan megköszöntem neki a segítséget, és már mentem is vissza a helyemre, hogy megírjam a barátomnak a fejleményeket és a kontaktot.
Hetek teltek el, de a családi vállalkozás generációváltás ügyében nem hallottam semmit. Végül nem bírtam a kíváncsiságommal, és felhívtam a barátomat, hogy mi a helyzet. Elmesélte, hogy őt ugyan nem tudták meggyőzni, hogy üljön le könyvelni, az apjukat viszont igen, hogy bízza rá a barátom húgára a vállalkozást. Így családon belül marad a cég, és kényszert sem kell senkin alkalmazni. Megnyugodtam, hogy sikerült a kedélyeket elsimítani, mert a nagy csend miatt kezdtem aggódni, azonban látszik, hogy milyen profikhoz irányítottam őket, simán vették az akadályt.