Az öcsém ajándéka
Én és a tesóm rajongunk a kütyükért. Gyerekkorunktól kezdve imádjuk a technológiát, a számítógépet, a kamerákat, hangrendszereket és még sorolhatnám. A szenvedélyből aztán karrier lett, mindketten sikeres programozók lettünk. Mivel szeretjük az újdonságokat, ezért gyakran cseréljük le telefonunkat, laptopunkat, tévénket a legújabb típusokra, hogy mindig a legmodernebb eszközöket használhassuk.
Éppen ezért mindig bajban vagyok, ha ajándékot kell neki vennem, hiszen általában mindenből megvan már neki a legújabb. Így volt ez az idei születésnapja előtt is. A dátum csak közeledett, és közeledett és még nem volt semmi ötletem. Mikor elárultam a problémámat egy munkatársamnak, ő az ajándék varázsló oldalát ajánlotta. Mivel hasonló körökben mozog, tudta jól, milyen nehéz ajándékot venni azoknak, akik imádják a technológiát. De megnyugtatott: „nem is hinnéd, mennyi dolognak örülne, vagy mennyi minden van, ami neki magának eszébe sem jutott volna, hogy örülne neki” – mondta. Elkezdtem böngészni az oldalt és nemsokára már a bluetooth-os eszközök között keresgéltem. Rájöttem, kollégámnak igaza volt, rengeteg apróság van, ami valószínűleg nincs meg a testvéremnek, vagy ha meg is van, nem árt ha kettő van a dologból. A bluetooth-os eszközök ilyen kütyük, az okos órától a hordozható hangszóróig ezek mind olyan dolgok, amik könnyebbé teszik az életedet. Végül egy bluetooth kesztyű vásárlása mellett döntöttem, amellyel télen úgy használhatjuk a telefonunkat, hogy közben az végig a zsebünkben marad. Zseniális! Tudtam, hogy ennek a tesóm is nagyon fog örülni.
Megrendeltem a kesztyűt és az ünnepi ebédkor alig vártam, hogy odaadhassam neki. Miután megettük a tortát, rögtön elő is vettem az ajándékot és odanyújtottam neki. Nagyon örült a kesztyűnek, rögtön fel is próbálta, és összehangolta a telefonjával. A nagy örömködésben azonban arra lettem figyelmes, hogy édesanyánk arca kissé elkomorul, és zavartan szorongatja az ölében lapuló ajándékozó zacskót. „Mi a baj?” – kérdeztem tőle. Mire ő még mindig zavart mosollyal átnyújtotta az ajándékát az öcsémnek. Mikor meglátta, mit kapott, kitört belőle a nevetés: pontosan ugyanolyan kesztyű volt, mint amilyet tőlem is kapott. „Szóval ez az új divat?” –kérdezte nevetve. „Hát neked honnan jött a kesztyű ötlete?” – kérdeztem anyánktól. „Egy ismerősöm mesélt az ajándék varázsló oldalról. Hát onnan. Neked?”- kérdezte. „Nekem is!” – vágtam rá nevetve. Szegény anyánk rettentően sajnálta, az ügyet, mert mindenképpen szeretett volna örömet okozni az öcsémnek. Az azonban megnyugtatta: úgy is mindig elhagyja a kesztyűit, nem árt, ha van belőle kettő. Főleg ha ilyen szuper az a kesztyű! Utána még hozzátette, az ajándék amúgy telitalálat, a bluetooth-os eszközökből sosem lehet elég, mert végtelenül kényelmessé teszik az életünket.
Így hát végül is sikerrel végződött az idei ajándékozás, főleg miután édesanyánk azért mégis csak rendelt egy második ajándékot is, ezúttal egy okos órát, amit szintén az ajándék varázslón talált. Még úgy is, hogy a testvérem két héttel a születésnapja után valóban elhagyta az egyik pár kesztyűt, de ezen már végképp csak nevetni tudtunk. A tanulság, hogy kütyükből sosem lehet elég egy programozónak.